Miután szegény"Nagyikánk" meghalt minden megváltozott. Anyunak rosszabb lett a kedve, a húgaim szomorúak lettek.. ürességet éreztünk. Örökre elment,nem jön vissza többé.. Azután, Zs (nevelőapánk) ideköltözött hozzánk.. kicsit jobb lett a kedvünk,kezdtük túltenni magunkat nagyin. Kitalálta Zs,hogy költözzünk hozzájuk mivel  2 házat nem bírunk fenntartani. Igaza volt,ezt anya is tudta,így tavaly decemberben odaköltöztünk hozzájuk.. Zs-nek van egy lánya is,T. Nagyon nem bírt minket,nekiesett anyámnak,nekünk,Zs-nek is. Fél évig bírtuk aztán hazaköltöztünk,Zs is jött velünk. T velejéig romlott lány. Ott tesz keresztbe mindenkinek ahol tud.Szegény anya.. az a félév volt élete legrosszabb időszaka,ahogy nekünk is. Gyomorgörcsök közepette ébredtem és aludtam el.. nem csak én,mindenki.. de szerencsére hazaköltöztünk.. A kedvem egész jó,kicsit álmos vagyok,hiányzik D. Szeretem. Szép napot. Csók: miRa

Mikor anyuék összeházasodtakkezdetnek albérletbe költöztek,ide ahol most is lakunk. Két ház volt egy udvarban. Az egyikben ők,a másikban egy nő lakott a férjével,istván bácsival-aki sajnos elég hamar meghalt. A nő-Keri-anyuákhoz "csapódott" és egy családként éltek. Mikor én megszülettem már nagymamaként lett bemutatva :) Nagyon szerettük egymást. Sajnos azonban a rák nem kerülte el szegényt. Leukémiás volt. 2007 májusában halt meg,68 éves volt. Azt mondta elfáradt és nem bír tovább küzdeni a betegségével. Azóta üresnek érzem az életünk. Nagyon hiányzik. Mindene.. a tanácsai,a mosolya,az illata és a hangja is. A nagyobbik húgom teljesen összeomlott mikor meghalt. Ő volt a keresztanyukja. Igaz,nem volt köztünk vérrokoni kapcsolat.. nem,annál sokkal szorosabb valami kötött minket össze: a szeretet és a család. Nagyon hiányzol Keri. Remélem egyszer még találkozunk és újra hallom majd a hangod.. Szeretünk: miRa és a család

Nos hát.. hol is kezdjem. Átlagos csecsemő voltam,mint mindenki itt a Földön. 5 éves koromban kezdtem el zenével foglalkozni-hozzátenném,nem akartak felvenni zenesuliba,de annyira "tehetségesnek" tartottak,hogy kockáztattak,így mégiscsak felvettek. Azóta is ezt az ipart űzöm immár 13-lassan 14-éve. A családom segített ahol csak tudott. 8-ik után megpróbálkoztam a konzervatóriummal,fel is vettek Kecskemétre a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközép Iskolába. Nagyon örültem neki :) de ott,illetve  akkor kezdődtek a bajok. Elszakadtam a családtól,anyutól. A 4 év alatt a tanárom kiidegelt,ezért át kellett mennem egy másikhoz.. de is Ő ugyanazt tette.. nem tudom,lehet hogy bennem volt/van a hiba...? 12. volt a legzűrösebb évünk. Szalagavató,ballagás,érettségi,felvételik.. végül felvettek Vácra. Most odajárok suliba,hetente 2-szer-mert csak akkor vannak óráim. A többi nap dolgozom-mint már írtam az előző bejegyzésben. Jelenleg a kezemmel gondok vannak-egy ganglion okozott nekem bonyodalmakat-szerencsére már nincs velem,remélem nem lesz több utódja. Kiskoromban a családunk még átlagosnak számított..viszonylag jól éltünk,anyu apu megvoltak..aztán ahogy nőttünk a Hugaimmal egyre többet veszekedtek. Apám szenvedély beteg lett. Cigi,pia és néha szerencsejátékok. 15 éves voltam mikor megtudtam,anyu el akar válni apumtól. 2 éve lassan hogy elváltak. Apu nem messze lakik tőlünk,mégsem látogatjuk olyan sokszor. Most is iszik. Nem tudja letenni az italt. Anyu és apu között 20 év volt a korkülömbség-engem sosem zavart. Apám 62 éves, nem látszik rajta. A maga módján jó ember,mindig igyekezett nekünk megteremteni a maximumot. Sok mindent tett értünk. NAgyon szeret bennünket.. néha hiányzik hogy nincs itt. Hozzátartozott a mindennapjainkhoz..De már nincs itt..  Sajnos egyre inkább azt veszem észre nála,hogy szellemileg kezd leépülni. Nem tudom mi tévő legyek..hogy segítsek neki? Anyu segít neki ahol és ahogy tud és én is.. anyu szerint gyám kellene apu mellé,mert sokszor nincs már tudatánál. És félek,nem is lesz már.. soha.. :(

Kedves Blogom!

Úgy érzem tudnod kell,miért is jössz létre.Leszögezném nem Te vagy az első internetes naplóm.Még most is megvan a másik,de az sajnoss nem lehet már személyes hangvételű,ugyanis sokan tudnak róla.Hm.Hát igen.Van ez így.Elsőre bemutatkoznék.Nos hát.. én egy 18(nemsokéra 19)éves lány vagyok,Pesten lakom de Vácra járok iskolába heti 1-2 alkalommal.A szabadidőm nagy részét diákmunkámmal,a mekivel/mekiben töltöm.Nem a legjobb hely,de..nincs túl sok lehetősége az embernek manapság :/ Nem olyan rég műtétem volt,a kezemet kellett műteni.. egy ganglion miatt kellett felszabdalni-nem volt túl kellemes. Az életem mára rendeződött. Elváltak a szüleim,anyu új "apukát" szedett össze-aki jó fej is és akinek a fiába-irónikus-beleestem,mint vak ló a szakadékba -.-" Hát igen,ez az én formám.. a szüleim tudják. Kiderült hogy viszont szeret-immáron másfél éve-lassan-együtt vagyunk.Boldog vagyok.Talán.Persze..van mikor nem,de mindenhol vannak apró viták.Ez a blog pedig azért jön létre,hogy kiönthessem szívfájdalmamat anélkül,hogy bárki is tudna rólad kedves blogom..